Abszurd módon eddigi legnagyobb élményem a Recoleta temető volt Buenos Airesben. Az 1822-ben épített sírkert közel 5000 mauzóleumot és síremléket rejt és az argentin történelem legnagyobb alakjainak ad örök otthont, köztük Maria Eva Duarte de Perónnak, azaz Evitának is. Urnák és lapos sírkövek itt nincsenek, a sírhelyeket megvásárló családok a leghíresebb argentin szobrászokkal készítették el síremlékeiket. A temető alapító okmánya szerint a sírhelyekhez örökös tulajdonjog jár, így az időközben kihalt családok sírboltjai árván roskadoznak. A sírok 5-10 méteres mélységűek, több akár 60 koporsót is rejt. A tulajdonos családok kulcsukkal bármikor meglátogathatják halott rokonaikat a sírboltok belsejében. A Recoleta állandó lakója 70 macska, akik temetőőri feladatokat látnak el azzal, hogy pusztítják a kikötők közelsége miatt az azonos nevű Recoleta negyedben igencsak nagy számban előforduló rágcsálókat.
A temetőben minden nap 9:30-kor, 11:00-kor, és 14:00-kor van spanyol nyelvű vezetés a temető történetéről és a Recoletához kapcsolódó legendákról.
A leghátborzongatóbb történet talán Rufináé. Rufina 16 évesen hirtelen halt meg, látszólag ok nélkül. Édesapja gyönyőrű szobrot készíttetett neki, melyet a családi sírbolt külső fülkéjében helyeztek el, hogy az emberek halála után is csodálhassák a lány szépségét. Rufina nagynénje csak néhány nappal később értesült az esetről, és nem tudott beletörődni szeretett unokahúga halálába. Felnyittatta a koporsót, és a család legnagyobb megdöbbenésére a lány összekarmolva feküdt benne. Mint kiderült, a lány tetszhalott volt, a temetés után a lezárt koporsóban felébredt, de nem tudott szabadulni, így megfulladt. Az eset olyannyira megijesztette az argentin nemeseket, hogy ezután sokan csengőt szereltek a koporsók belső oldalára. Manapság állítólag arra is van példa, hogy mobiltelefonnal temetik el a családok rokonaikat.
A másik kedvencem Liliana szobra. Liliana olasz bevándorlók lánya volt, és friss házasként utazott Insbruckba nászútra síelni. Síelés közben azonban elsodorta a fiatal párt egy lavina, mindketten odavesztek. A gyászoló apa hazaszállítatta a lánya holttestét, és egy szobrot emelt Liliana és a már korábban meghalt Sabu kutyának, Liliana gyerekkori barátjának. A Sabu kutya mellett fészkelő, egerektől és a turisták maradékaitól hízott macskát Sabu sajnos már nem tudja elkergetni.
Ahogy már említettem a temető leghíresebb lakója kétségtelenül Evita. Az ember azt hinné, hogy egy ilyen formátumú történelmi személyiség a legmonumentálisabb sírboltban kell, hogy feküdjön. Azonban a Duarte család recoletai otthona a temető egyik félreeső sikátorában található. Természetesen ez sem véletlen.
Evita Perón 1952-ben halt meg, 33 évesen. Testét bebalzsamozták, hogy földi maradványai épen megmaradjanak amíg elkészül méltó sírhelye. Azonban 1956-ben hatalomra került egy katonai junta, akik leszámoltak a peronizmussal (egy időre). Evita holttestét sokáig rejtegette családja Buenos Aires különböző házaiban. A rejtekhelyei zarándokhelyekké váltak és ennek a junta nem örült. A testet elkobozták és elszállíttatták Milánóba, ahol Maria Mayar de Mayarte (vagy valami ilyesmi) néven temették el, hogy senkiben még csak fel se merüljön, hogy a jelentéktelen sír egy nemzet imádatának tárgyát rejti. 1973-ban került újra hatalomra Perón, de egy év múlva meghalt, és az őt követő elnöknek sikerült hazaszállíttatnia a holttestet 1976-ban, 24 év rejtegetés után. Így került Evita a Duarte család szerény sírboltjába. Mégis, a számos művészeti remekművel díszített monumentális mauzóleum mellett az emberek csak elszaladnak, mindenki a kis sikátort keresi, és benne Evitát.